Időben szólok, hogy hamarosan megszűnik a blogom.

A személyes részeknek semmi értelme a valós fájdalom úgyis belülről pusztít, amit nehéz egy külső szemlélőnek olvasni és a “nyafogást” elviselni. Ehhez majd a jól bevált füzet-toll párosítást fogom használni.

A könyvélményeimnek egy új blogot készítek, ami az egyik közösségi blog oldalán lesz, mert a saját domain név fenntartásáról is le kell mondanom.

Na és ha már lúd legyen kövér, az új időszámításhoz a régi tanítványaimtól kapott becenevet fogom használni: alias fukszia, amelyet a vezetéknevemből alkottak az ifjak!

Ennyi.

Búcsú Deprimadonna részéről, aki elbújik a saját kis rejtett világába!

Rövid leszek. Ma piszkosul rossz hangulatom van. Próbálok még inkább a könyvekre koncentrálni, hogy ne is gondolkodjak. A moly.hu-n is volt egy félreérthető “beszólás”, amit a szmájlok ellenére magamra vettem. Lehet, hogy erről a portálról is távoznom kell…, már a virtuális közösséget is nehezen viselem?!

Bocsánat, de sz@r az egész, úgy ahogy van! Egyik nap mint a másik és semmi, de semmi kilátás, javulás, változás. Maximális kiszolgáltatottság. Ennyi az egész életem. Hol a vége?

Holnap lesz 5 hónapja (MÁR!), hogy elment az Édesanyám. Kint voltam reggel a lányommal temetőben (megúszva a pokoli hőséget). Vittünk szép virágot, rendet raktunk a sír körül és mécsest gyújtottunk. Beszélgettünk Vele, mintha köztünk lenne és bénán álltunk, mert vártuk a választ. Vártuk olyan kérdésekre, amelyekre már soha nem tud válaszolni senki. Magával vitte a sírba. Végül az nyugtatott meg egy kicsit bennünket, hogy a Komfortos mennyország című könyv végére gondoltunk (elolvastattam a lányommal is)  és integettünk Neki a felhőkön keresztül. (tovább…)

Privátban kaptam kérdést, hogy most már csak könyvekről fogok írni, magamról nem.

Egyelőre biztos, hogy nem. Számomra a könyv most ópium, ami kizárja, elzárja előlem a külvilágot, nem kell foglalkoznom mással, csak hogy mit olvassak és, hogy melyik szereplővel azonosuljak. Másként nem bírnám ki a fájdalmat, ami még közel 5 hónap után is szétmarja a lelkem.

Hosszú hónapok óta az egyetlen virtuális tér, ahol jól érzem magam (bár kezd egy kicsit “mássá válni” az utóbbi időben) a moly.hu weboldal, ahol az embereket a könyv szeretete köti össze. Annak ellenére, hogy nagyon sokat olvasom, viszonylag a háttérbe húzódva létezem csak a tagságban, mert nem merek megnyílni, ismeretleneknek írni, írásokat véleményezni. (tovább…)

2008. január 18-án érte az a baleset az Édesanyámat, ami elindította a lejtőn. Zöld lámpánál, zebrán ütötte el egy furgonos, aki természetesen nem ismeri el a hibáját. Tegnap (!) volt a második tárgyalás, amire azért került sor, mert igazságügyi orvosszakértővel véleményeztették azokat a kórházi iratokat, amelyeket bevittem és átadtam. (tovább…)